Csütörtökön (május 13): Potsdamba látogattunk el, az idő nem volt túl szép, de nem igazán lepődtem meg ezen, épp azon gondolkodtam, hogy legalább már három hete nem láttam napsütést, de hát ez Berlin… sebaj, ez nem szegte kedvünket. Befizettünk egy buszos kirándulásra, amely keresztül vitt minket a városon. Potsdam nagyon szép, teljesen olyan, mint Berlin, csak kicsiben. Nekik is van Brandenburgi kapujuk, bár jóval kisebb és számos olyan épülete van, mint Berlinnek. Nem túl nagy város, de a benne lévő 20.000 fa csodálatossá varázsolja. A kirándulás folyamán 3 kastélyt is megnéztünk, nekem II. Frigyes kastélya és a Sanssoucci park tetszett a legjobban. Augusztus 20-án egy másik kastély parkjában, a Neues Palaisnál kastélynapokat is tartanak majd, amikor az egész kastélypark életre kell, ez már most nagyon megfogott, remélem addigra tényleg jó idő lesz. A buszsofőr és az idegenvezető is nagyon készséges volt, a sofőr mindenkit lesegített a buszról, vagyis hát inkább lerántott, de azért jó fej volt… Mikor megtudták, hogy mi magyarok vagyunk, egy kicsit csodálkoztak, bár tudtak pár szót magyarul, kis időbe telt, mire megértettem, hogy a „szókolommal” csókolomot akartak mondani, de a viszontlátásra és az egészségedre már sokkal jobban ment nekik :)Pénteken egy különös kalandban volt részünk, bár igaz nem szoktam annyira részletesen bele menni a dolgokba, de ez azt hiszem megér egy misét… Péntek délután elmentünk mosni, most gondolom a kedves blogolvasók többsége kicsit értetlenkedik, hogy szent ég, kint vannak 6 hete és még nem mostak… De nem erről van szó, van saját fürdőszobánk, ott szinte mindent ki tudunk mosni, csak hát ugye van ágynemű meg vastagabb törölköző is az már nem megy mosógép nélkül. Szóval felkerekedtünk, hogy elmegyünk a II világháborús bunkerhez hasonlító mosókonyhába, tehát a szándék az tényleg meg volt… Addig minden rendben is volt, amíg a mosógépzsetonra nem került sor, mivel az valahogy csak nem akart belepasszolni a helyére, kétszer akkora volt, mint kellett volna lennie, úgyhogy már első látásra feltűnt, hogy ez nem lesz így jó… Persze nem adtuk fel egy könnyen, de aztán mégis elmentünk a Rathausba, ahol a zsetont vettük, hogy van egy kis probléma… elég érdekesen néztek ránk, hogy több százan mosnak ezzel a zsetonnal, és eddig senkinek nem volt problémája…Jellemző, hogy csak nekünk…, magyarázták, hogy hányas házban van a mosógép, és egy idő után azért leesett, hogy ők a 24-es házat mondták, mi meg a 12-es házban voltunk… A szomszédom, egy görög lány is felvilágosított, hogy igen a 24-es házba kellene mennünk…Hát átmentünk a 24-es házba, ott csak két gép volt, az előzőben hat, azért gondoltuk azt, hogy talán az a mosókonyha, de hát mégsem. Mindenesetre az rejtély, hogy ott kik mosnak… érdekes…A végén már teljesen úgy éreztem magam, mint egy hivatásos mosó masa, főleg, amikor szárításra került sor, és a fürdőszobám kísértetiesen egy labirintushoz kezdett hasonlítani a száradó ruhák miatt…:) Nem értem a németek logikáját, de most már világos, hogy ott kell mosni, ahol csak két gép van, és nem ott ahol hat… A házban amúgy nem túl nagy a közösségi élet, egy ember azonban mégis próbál mindenki felett gondoskodni…:) Ő egy román gyerek, akit mi csak „tudorkának” hívunk…Újabban fél napokra elmegy az internet, és ha reggel ajtócsapódást és sietős lépteket hallok, akkor tudom, hogy ő az, amint épp megy reklamálni a Rathausba a net miatt, utána pedig szépen egyesével mindenkit tájékoztat a fejleményekről… Hát igen, ő a ház lelke, még képes volt a kedden érkező csomagomat is átvenni, széles mosollyal nyitott ajtót a csomaggal együtt, mikor mentem érte…:)
Vasárnap a Jüdisches Museumban voltunk, hatalmas egy múzeum rengeteg képpel, tárgyakkal, filmekkel és még sorolhatnám. Végig vezeti az embert az egész német- zsidó történelmen. Bár kicsit csalódott vagyok, azt hittem, hogy egy picit több szó esik majd a Holocaustról és a II. világháborús időszakról,de sajnos nem… Na, mindegy a kívánságfa kárpótolt, mindenki ragaszthatott rá egy almát, amire ráírhatott egy kívánságot:) Supermanről is volt egy időszakos kiállítás, bár ez nem tudom hogy passzol a zsidóság történetéhez, de voltak benne „érdekes dolgok” :)
Azt szerintem még nem is írtam, hogy június 5-én haza repülünk egy hétre, persze ha az izlandi vulkán is úgy akarja, remélem kegyes lesz hozzánk, és akkor egy hétig magyar földön tartózkodhatunk. Már alig várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése